Eddig némán figyeltem a mediterrán romantikus könyvek tömkelegét. Vajon mi lehet bennük, ami arra készteti a nőket (mert hát valljuk be, mi vagyunk a célcsoport), hogy hasonló könyvek sokaságát olvassák/vásárolják. Tehát a kiváncsiság megvolt, így random módon (már-már csukott szemmel) lekaptam egy kevésbé giccsesnek és frissnek tűnőt a polcról és elrejtettem a karomban tartott kupac aljára.
Alaposan melléfogtam. Mármint, amennyiben menopauzázó karrieristafeleség lennék hatalmas álmokkal, baromira élveztem volna. A sok helyiség és márkanév egy cseppet bezavart (az gáz, ha egyedül a Chanel volt ismerős?). A kajákról nem is beszélve. Komolyan, ha arra vagyok kiváncsi, hogy milyen francia ínyencségek vannak, ízletességük hosszas leírása sok-sok borral, sajttal, akkor szakácskönyvet/kulináris útinaplót olvasok. A főszereplőnő pedig ... pff. Dan pedig nagyon hm.. ellentmondásos az utazásuk alatti romantikus énje és az először megismert gyakorlatias/minimalista vállakozó képe miatt.
Nem rossz, ha szereted Franciaországot, úgy egészében és utolsó csepp véredig romantikus vagy.
