fruits of heaven

Magánéleti problémák miatt egy "kicsit" késnek a már megírt kritikák. És még egy csomót meg sem írtam.

Várom a köveket.

Olvasás alatt!

Tudom. Elúsztam és sajnálom. Sajnálom, de nem tiszta szívből. Dolgozó nő lettem és ezzel fordított arányban fogyasztom a nyomtatott sajtó ezen formáját.

Igyekszem.

(Van pár nagyon izgalmasnak ígérkező kölcsönzött könyvem.)

Hamarosan bejegyzés!

Eddig némán figyeltem a mediterrán romantikus könyvek tömkelegét. Vajon mi lehet bennük, ami arra készteti a nőket (mert hát valljuk be, mi vagyunk a célcsoport), hogy hasonló könyvek sokaságát olvassák/vásárolják. Tehát a kiváncsiság megvolt, így random módon (már-már csukott szemmel) lekaptam egy kevésbé giccsesnek és frissnek tűnőt a polcról és elrejtettem a karomban tartott kupac aljára.

Alaposan melléfogtam. Mármint, amennyiben menopauzázó karrieristafeleség lennék hatalmas álmokkal, baromira élveztem volna. A sok helyiség és márkanév egy cseppet bezavart (az gáz, ha egyedül a Chanel volt ismerős?). A kajákról nem is beszélve. Komolyan, ha arra vagyok kiváncsi, hogy milyen francia ínyencségek vannak, ízletességük hosszas leírása sok-sok borral, sajttal, akkor szakácskönyvet/kulináris útinaplót olvasok. A főszereplőnő pedig ... pff. Dan pedig nagyon hm.. ellentmondásos az utazásuk alatti romantikus énje és az először megismert gyakorlatias/minimalista vállakozó képe miatt.

Nem rossz, ha szereted Franciaországot, úgy egészében és utolsó csepp véredig romantikus vagy.

80 oldal. Így, leírva nem sok, kézben tartva sem több, de mégis. Buszra várva, buszon ülve. Ha lehet ilyet mondani, igazi őszi könyv. A nyár izgágaságán már túl, de még nem a tél lustaságában.

A történetről: András, a fordító kedvenc kávézójában megpillantja A lányt. Elkápráztatja, ám nem szentelhet neki több figyelmet, mert a Szorongás Rt. ügynöke 'kezelésbe veszi'. Meg kell mentenie a lányt. Tőle. Egy hete van rá és egy SMSe. Kisebb közjátékok és elveszti a névtelen lányt. A keresés megkezdődik, de nem a megszokott tempóban. Ahogy közeledik a bizonyos szerdai nap, András egyre elkeseredettebben keresné a lányt, ha tudná hol. Eközben álmai nője (Hanna), egyik legjobb barátja (Dávid) és sok más színes egyéniséggel követhetjük nyomon a hetet magvas gondolatokkal szegélyezve. Vajon ......

Kedvenc idézet:

Mit tenne ilyenkor Bruce Willis? Nyugodtan és dinamikusan lekörözné a kismetrót - szólt egy hang András fejében.

Nos, új korszak köszönt be olvasandóim számára, ugyanis végre beiratkoztam a Szabó Ervin-be. Bár első alkalommal szakkönyveket voltam kénytelen szemrevételezni, ám mivel a vizsgáknak vége és számomra ennek a sulinak is, megraktam a 'kosaram'. 7 gyöngyszemmel. Több friss, szélesebb látókör.

Ízelítő: Philiph K. Dick, Tisza Kata, P. G. Woodhouse.

Lesz nemulass! :)

Esküszöm, én próbálkozom leszokni a vámpíros könyvekről. Tényleg és igazán.  De ezt nem hagyhattam ki. Kedvenc fordítóm (aki igazi egyéniség - a blogja alapján mindenképpen) munkája és jó véleménnyel volt a tartalmat illetően.

Hivatalosan:

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

A mitológiája jól kidolgozott és szerethetőek a szereplők, izgalmas történettel. Megjelenés után pár nappal megvettem és hazafelé ki is olvastam, majd itthon mégegyszer. Kerek sztori (bár rövid a könyv) pár aprósággal, ami nekem nem döfi. 1.Furcsa időugrások. 2. Az iskola többi diákja egy lényként való lefestése (pl. pletykaháborúk és össznépi vélemény alakulása miatt).

Az oroszos íz különösen tetszett. Várom a folytatást. Az Agave ismét bizonyította minőségi hozzáértését a könyvekhez.

Egy kisebb dilemmában vagyok VF könyveivel. Vagyis a régebbi, könyvkereskedelmi forgalomban már nem lévő kötetek megvásárlásával kapcsolatban. Az a helyzet, hogy baromi drágák. És nagyon használtak. Tudom, antikvár/használt könyv esetében ne sírjon a szám, ám mégis! Ezért fogadtam nagy örömmel az időről időre megjelenő újrakiadásokat (amelyek még így is olcsóbbak, mint second/third/... hand társaik).

Akció- és kalandregény egy kicsit 'látványosabb' mondanivalóval. Mert Meseanyó minden kötetében vannak olyan gondolatok, amelyek megerősítik, építik-szépítik a személyiséget. Mint egy jó keresztanya.

Symour és Navia versus Abberált. Clotharddal hátvédve. Nagyon kedveltem a történetet, a flashback sztorikat és a szereplők is igen szimpatikusak. A történet fordulatos, mert a végén a WTF?! arckifejezés, amit vágtam a végső csavarnál ...... egyszóval igazi VF mű.

Tudom, hogy a dicséret után nem szokás a pofon, de az élet már csak ilyen. Ami a legjobban bökte a csörömet, az a túlzott lelkizés. Valahogy nem éreztem a katarzist, csak a már említett meglepetést. Persze voltak apró zavaró momentumok (már megint lovak? már megint ilyen kaják?), de azt hiszem ez már védjegye az írónőnek.

Várom a következő Halkirálynőt (nem olyan sokat aludni ... remélem) és a további újrakiadásokat leplezetlen rajongással.

Ui: Formai feltáráson feldolgoztuk, ám! :)

Elméletileg karácsonykor lenne aktuális, de valahogy ehhez volt most kedvem. Fable. Ha egy szóval kellene leírnom, csak ennyit mondanék. Vicces, tanító (nem a szájbarágós!) és mérhetetlenül groteszk.

Mindenféle lakott településtől messze, a Tudor házban családi összejövetel készülődik. Ám, a befutók között hívatlan vendégek is szerepelnek: Affér & Malőr Annibál, Boston Road (a gyermeklelkű ápolt), London Bridge (a férfias titkú fakabát), Rosco Hudson szintén zsaru, Téltata és Szent Anya (a fityulás szexbaba). Ha mindez nem lenne elég, a régi udvarház szellemei sem fogják vissza magukat és milyen könyv lenne, ha nem lenne benne pénz, drog, fegyverek, szex és nem utolsó sorban rekeszizom fájdító poénok.

Kis puszi, nagy puszi barikáim!

Bár mondhatnám azt, hogy  a maga nemében egyedüli a könyv, de nem. 190 oldalas és néhol nagyon sablonos. Ám, ha nem szigorú szemmel nézzük, akkor egy könnyű őszi olvasmánynak tökéletes. A spanyolviaszt nem találja fel, de egy kis színt hoz az életbe.

– Láttam a csúnya macskoszt!

Íme a hivatalos ismertető:

Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.

A vámpírharcos stuff-ot olvasás közben sem értettem, hiszen Crispin Bones trenírozza Cat-et, de nem csinál belőle vámpír harcost. Cat családja és szociális élete elég szánalmas, így még jobban "rácuppan" a Cat-Bones partytúrákra :D A személyiségfejlődése látszólag nem látványos, de vannak meghökkentő momentumok is. Például: Cat idáig csak egyszer akadt dolga férfiemberrel, iszonyatosan(!) pirulós, szégyenlős, erre:

Ez a kijelentés sima szex helyett szopás-szex kombinációra jogosította fel. Nem mintha bántam volna.

A szokásos kalamajkák, leszámolások ezerrel, ám apuról semmi hír.

Cat sacrifice her love for her lover's live. Comming soon in 2010 january.

Ui: A magyar borítót nem és nem értem! Kár az eredetiért.

Már évek (!) óta kiakartam olvasni ezt a könyvet, de csak nemrég került a birtokomba, így viszonylag nagy elvárásokkal láttam neki az olvasásnak.

A történet, a szereplők (Chris és kicsi Chris, Lui Vang ...) nagyon szerethetőek, de az ikreknél kicsit nehéz volt a farkastermészet és az emberi normák közötti szakadékot elfogadni. Itt értek a trehányságra és a végtelenül nagy felelőtlenségre. Mert oké, jó ha van valaki aki kihúz a kakiból, de nem mindegy, hogy kinek az almába pottyan bele. (Azok a jóvágású drogbárók!)

A történet tele van a számomra oly' kedves flashbackekkel és humoros megmozdulásokkal (kicsi Chris kísérletei Lui felé), amiktől az ember nagyokat mosolyog.

Összességében nem egy rossz, könyv, de ... oké, ne vegyük figyelembe az elvárásaimat, szóval jó könyv.

Ez az igazi.

Annyira komplex, hogy a háttértörténetek is megérnének egy-egy könyvet. Az előző hat résszel ellentétben nem a Roxfortos tanévről és a szokásos fakultatív világmegmentésről szól, hanem Harry és kis barátai (néhol csak barátja) kalandjairól. Sok helyszín és még jobban árnyalt karakterek.

A történet "történelmi" háttér is csodás, hiszen a Master D rejtélyes (családi) élete, a halál ereklyéi, a horcruxok és más nyalánkságokról nem is beszélve. (A varázsgraffiti termésen én is röhögtem! :D)

Itt a könyv felénél kezd erőteljesen(!) beindulni a végjáték, ami úgy végződik .. hm ... ahogy várható volt?

A legutolsó fejezet (19 év múlva) hanyagolható lett volna részemről (vagy nem ilyen részletesen).

De most jöjjön az,

.... ami különösen tetszett:

• mozgásban voltak a szereplők (sok helyszín)
• "történelmi" hátterek
• Dudley megemberesedése
• arányosan haláloztak el a szereplők (halálfalók vs jófiúk - bár mindenki feketét hordott :D)
• Harry értelembirtoklás szikráját mutatta
• Harry nagy lelki ráhangolódása a Tiltott Rengeteg felé menet
• Malfoyék is képesek a szeretetre (azaz majdnem emberiek)
• Piton emlékei
• flashback-ek :)
• nagyon régi szereplők vendégszerepeltetése (negyedik könyvből, pl.)
• Hermione gyöngyös kistáskája (lol)
• végre Siporral jól bánnak
• a "hátramaradtak" küzdelme az iskolában
• Neville személyiségének nagyfokú fejlődése, annak következményei (és a jóslatot se felejtsétek el!)

.... és ami nem annyira:

• Piton hálátlan (alig) szerepeltetése
• Pitonhoz méltatlan halál (bár, a nézz a szemembe részlet jó volt)
• Rita Vitrol könyve
• Ron
• Voldemort ilyen szintű lehülyítése ... hamár valaki Sötét Nagyúr, akkor legyen már elég tökös és okos!
• Miért van az, hogy a borítókon Harry neve szerepel, de az ész és a legtöbb probléma megoldója Granger?
• Ron és Hermione közös jövője (igen, reménytelen Draco/Hermione fan vagyok)
• Siporral mi lesz???

Ui: Tetszene, ha Rowling Anya írna egy háttértörténeti könyvet a Roxforti Ellenállók címmel vagy másik sorozatot, szintén HP univerzum, az utódokkal a főszerepben.

A tizenegy részes sorozat második része időben ott folytatódik, ahol az első befejeződött.

A történet négy szálon fut, ha nem többön. Kereső, Kahlan, Zedd, Nővérek és több, rövidebb történeti szálakből fonódik össze az egység. Érdekes volt felfedezni egymásban fel-feltűnni őket (átutazók,farkasok üvöltése), de néhol zavaró volt a sűrű szempontváltás.

Tetszett, hogy végre mugtudhattuk Adie történetét, hiszen majdnem olyan, mint Zedd nőben. Ám legjobbak a csatás részek voltak, amikor is a három Sárember Kahlan vezetésével segített a galeai fiataloknak legyőzni az ötvenezres rendi csapatokat a 'szellemes trükkel' (is).

- De ha valaha is találkozol vele, meg ne merészeld említeni neki ezt a... szellem ügyet! Meglehetősen szemérmes a gondolkodásmódja. Ha elmondod neki, hogy nem akadályoztad meg azt, hogy meztelenül szaladgáljak több ezer férfi szeme láttára, valószínűleg a fejedet veszi.

Sajnálatos módon akadtak számomra idegesítő attitűdök is (a Kereső viselkedése a Palotában, a Nővérek cselszövései -persze név nélkül, ám sejtelmes utalásokkal, hogy a végén már azt se tud, ki kicsoda-, D.R. jelenései).

És én tényleg értem, hogy ez főleg férfiaknak/fiúknak íródott sorozat, de az isten szerelmére, miért kell az összes szóbajöhető nőnemű karakternek ráizgulnia Richardra? Folyamatosan férjül/párul választják/lerohanják ám ő szilárd, mint a szikla, csak egy kicsit buta, mert a sztori végén jön rá, hogy Kahlan miért tette, amit tett. Végülis, ő a Halálhozó, a Caharin, az Indulatos Richard, Richard Cypher-Rahl és cicuska, megteheti. Plusz ultraerős, mivel harci mágus, fekete-fehér mágiával is rendelkezik és persze nem utolsó sorban az igazi Kereső.

Közepes, helyenként hullámzó.

Láttam a belőle készült sorozatot (ami T.G. közreműködésével íródik) és kiváncsi lettem, hogy miből lesz a cserebogár, merthogy rendben nagyon látványos, szimpatikus stb. de mi alapján készülhet? Mert volt pár számomra érthetetlen 'mitológiai' részlet, ami zavart és egyébként is a könyvek vizuális megvalósítása nagyközönség számára egyfajta történeti lebutítást is von maga után.

És igazam lett.

A történet valóban komplexebb és 'felnőttesebb', 'fantasysabb' mint a tévés adaptációja. Bár a Népek Palotájában a szappanoperás részek egy kicsit furán hatottak, de nem volt túl habozva szerencsére. A mágia és a varázslatok leírása nagyon tetszett, Kahlan Inkvizítor Anya lökéshullámait érezni lehetett :)

Az egyetlen (ám, nagy) fekete pontot a Mord-Sithek miatt adom. Értem én, hogy ez egy hősi történet és a harcosnak mindenféle kínt és szenvedést ki kell állnia, de ez a fajta perverz szadista-mazochista dominanciapárharc már sok volt. 

Alapvetően tetszett.

Kellemes élmény volt (a számomra kétkötetes mélyrepülés után). Tetszett, hogy az öreg Yoda Master D (Dumbledore) szárnyai alá vette kevésbé értelmes hősünket, plusz Lumpsluck személye is jó húzásnak bizonyult. Harry Rögeszméje már-már kiverte a biztosítékot nálam (tudom, a lényeg az volt, hogy ne vegyék komolyan és a végén .. persze közben egy tucatszor hülyének kell nézni és paranoiásnak, de nem lényeg, hisz a Nagyranőtt Kis Túlélőről van szó.)

A könyv végén az események felgyorsulnak és bizony sok lényeges információt kell feldolgozni, ami KÉSŐBB NAGYON FONTOS!

A kötelező szerelmi szálak: Ron hülye, mint mindig; Hermione hisztis; Harry pedig .. végre létrehoz egy stabilnak mondható párkapcsolatot, ami sajnálatos módon a hősi küldetésének áldozatául esik.

Ui: A temetés nagyon okés volt, bár az én Roxfortom udvarára képtelen voltam elfogadhatóan felépíteni a fehér mauzoleumot.

 Harry Potter. Azt hiszem ezzel nagyjából mindent elmondtam.

Specifikusan ehhez a kötethez kötődően van pár hozzáfűznivalóm. Dumbledore végre vesztett a mindenható  istenség státuszából (lsd. még Twilight: Bella -> Edward) és komolyabban belemásztunk kicsi Potter lelkébe. Ezek voltak azok a részek, ahol a legjobban/legtöbbször megakadtam. Egyszerűen idegesített a kissrác. Főleg a végén, amikor az utolsó fejezetben össze-vissza rohangál és játssza a nagy anitszociális 'kis túlélőt'. A könyv utolsó 2-300 oldala már egy fél éjszaka  alatt kivégeztetett, de mint mondtam, az eksönig is el kell jutni valahogyan. Pár (számomra) logikai gikszer is szerepet kapott a történetben, de az általános pozitívumokon felül Neville-Luna-Ginny gyakori szerepeltetése volt még kellemes. Harry szerelmi szálát pedig nyugodtan ki lehetett volna hagyni (ám mivel  ez kamaszregénysorozat, ezért kihagyhatatlan a főhős olyan love storyja, ami viszonzatlan->ebből még lehet valami->békés érdektelenségbe fullad fokozatokat meg nem jár).

Mint láthatjátok, az anyablogon jelei mutatkoznak, hogy próbálkozok a sablonszerkesztgetéssel, így a közeljövőben várható egy saját tervezésű köntös eme blogra (is).

Nos a HP 5-tel döcögünk, de tartósan haladunk a cél felé. Hipphopp megígérte, hogy kölcsönadja a Tintaszivet, hamár annyit mesélt róla. Addig is, amint sikerül összegyűjteni a megfelelő összeget, a Sárkánykönnyet is bezsákolom.

Akkor:

Harry Potter 5-6-7, Tintaszív, Fable (random) és Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.

Nagyon előre már nem tervezek. Ha minden igaz, ez lenne az októberi adag (bár ki tudja, lehet, hogy más is belefér :D).

Most nagyon utálom az Ulpiusházat! 2010 június?!

Megjöttek a megrendelt könyvek, így az olvasói listám újabb tételekkel gazdagodott.

Eddig:

Harry Potter 5. -> 6. -> 7. -> Kurt Vonnegut: A bajnokok reggelije -> J.D.Salinger: Zabhegyező v. Franny és Zooey -> J.Goldenlane: Farkastestvér

Jó, lehet hogy így leírva nem is olyan sok, de a HP kötetek a vastagságukkal egyenes arányban több időt és elszántságot követelnek (tőlem). Így is elkezdtem olvasni párhuzamosan egy másik könyvet .. ami nem szokásom.

Körbenézelődtem, hogy milyen a közeljövő felhozatala a megjelenések terén és egy kicsit elszomorított a sok vámpíros könyv. Mármint az, hogy a történeteik milyen kis írói eszköztárból épülnek fel. Főleg iskolákban játszódnak, esetleg titkos háború az emberek világában az ellennel szemben vagy szex/vér rabszolgaságban tengődő alakokról szólnak. Hm.

Most legyen valami pozitívum is, íme a várva-várt könyvek listája:

• Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz (félvámpír lány vámpírokat gyilkol, társul, sorozat első kötete - bepróbálós)
• Vavyan Fable: Sárkánykönny (alap)
• Vavyan Fable: Csontfuvola (Halkirálynő sokadik :D)
• Chelsea Cain: Szívszaggató (női sorozatgyilkosos sorozat első kötete - jól hangzik)
• J.R.Ward: Beavatás (feketetőr testvériség sorozathoz különálló könyv - guilty pleasure)

Megyek egy kicsit Potterezni.

Aloha!

Nem volt eltervezve, hogy elolvasom ezt, vagy bármely M.C. könyvet, de szembejött. Volt egy kis időm, csak 190 oldal volt, szóval ő nyert.

Röviden: Történelmi/irodalmi témára alapuló serdülőlány regény. Ettől függetlenül élvezhető és a versrészletekkel még érdekesebb. Nem váltja meg a világot, csak 2-3 órára kellemesen elszórakoztatja az olvasót.

Sokat gondolkodtam, hogy a könyvekkel kapcsolatos élményeimet a blogomon hogyan osszam meg azokkal, akik arra tévednek, ám mivel az főleg személyes dolgokkal foglalkozik, így hogy nagyobb teret kapjon és átláthatóbb legyen, megnyitottam ezen oldalt!

Enjoy it!