A tizenegy részes sorozat második része időben ott folytatódik, ahol az első befejeződött.

A történet négy szálon fut, ha nem többön. Kereső, Kahlan, Zedd, Nővérek és több, rövidebb történeti szálakből fonódik össze az egység. Érdekes volt felfedezni egymásban fel-feltűnni őket (átutazók,farkasok üvöltése), de néhol zavaró volt a sűrű szempontváltás.

Tetszett, hogy végre mugtudhattuk Adie történetét, hiszen majdnem olyan, mint Zedd nőben. Ám legjobbak a csatás részek voltak, amikor is a három Sárember Kahlan vezetésével segített a galeai fiataloknak legyőzni az ötvenezres rendi csapatokat a 'szellemes trükkel' (is).

- De ha valaha is találkozol vele, meg ne merészeld említeni neki ezt a... szellem ügyet! Meglehetősen szemérmes a gondolkodásmódja. Ha elmondod neki, hogy nem akadályoztad meg azt, hogy meztelenül szaladgáljak több ezer férfi szeme láttára, valószínűleg a fejedet veszi.

Sajnálatos módon akadtak számomra idegesítő attitűdök is (a Kereső viselkedése a Palotában, a Nővérek cselszövései -persze név nélkül, ám sejtelmes utalásokkal, hogy a végén már azt se tud, ki kicsoda-, D.R. jelenései).

És én tényleg értem, hogy ez főleg férfiaknak/fiúknak íródott sorozat, de az isten szerelmére, miért kell az összes szóbajöhető nőnemű karakternek ráizgulnia Richardra? Folyamatosan férjül/párul választják/lerohanják ám ő szilárd, mint a szikla, csak egy kicsit buta, mert a sztori végén jön rá, hogy Kahlan miért tette, amit tett. Végülis, ő a Halálhozó, a Caharin, az Indulatos Richard, Richard Cypher-Rahl és cicuska, megteheti. Plusz ultraerős, mivel harci mágus, fekete-fehér mágiával is rendelkezik és persze nem utolsó sorban az igazi Kereső.

Közepes, helyenként hullámzó.